Egy nemzet büszke rátok.
Dél-Korea letette névjegyét a labdarúgásban. Idegen földön, bírói segédlet nélkül továbbjutott a csoportból Nigéria és Görögország előtt, és a kieséses szakaszban egy fantasztikus meccsen alulmaradt Uruguay ellen.
Ez a világbajnokság eddig sok meglepetést hozott: az olaszok és a franciák nem csak szimplán csalódást okoztak, hanem szégyent is hoztak a futballra. Amikor egy egész nemzet egyként áll a csapat mögött, gyalázatos dolog úgy fellépni a gyepszőnyegre, ahogy ők tették.
Veszítettek, de nem csak az eredménytáblán mutatkozik meg néhány szám formájában, hanem - és ez az igazi érték - a szurkolók szívében is.
Dél-Korea esete szerencsére más. Igen, sokat hibáztak a fiúk: "ingyen" góllal szerzett vezetést Uruguay, és a szerencse se állt mellénk a kapufa esetén, de nem adták fel. Támadtak, kihajtották a lelküket is az egalizálásért, és őrületes meccsen egyenlítettek, hogy aztán jöjjön Suárez, aki tegnap délután a végzetünk lett. Csavarása védhetetlenül csapódott a kapuba. Volt esélyünk az egyenlítésre ezután is, de ez most nem sikerült.
Szomorú vagyok, mert nem jutottunk tovább, de büszke vagyok, mert minden tőle telhetőt megtett a csapat. El kell ismerni, Uruguay volt a jobb tegnap. Sok sikert kívánuk nekik a továbbiakban.
Ázsia Tigrisei azon kiesettek kicsiny sorához csatlakozott (Amerika és Új-Zéland mellett), akiket rengeteg szeretettel várnak odahaza. Megérdemlik, büszkévé tettek minket.
És a jövő?
Viszlát 4 év múlva , Brazíliában.
