Bő két hét múlva újraírjuk a történelmet. Addig visszatekintünk:
Dél-korea labdarúgással kapcsolatos múltja nem nyúlik olyan messzire, mint mondjuk a braziloké vagy az angoloké, de van mire büszkének lennünk.
Mondok egyet: 1986 óta állandóan ott vagyunk az aktuális világbajnokságon.
Így akár ki is lehet mondani: A jelen és a jövő a miénk!
1948-ban kezdődött, amikor a FIFA tagjai közé dogadta a Dél-Korea labdarúgó szövetségét, a Taegeuk Jeonsát. 6 év múltán a svájcban rendezett világbajnokságon be is mutatkozhatott a csapat. Mit mondjak szebben is lehetett volna. A törököktől csak 7 góllal kaptunk ki, azonban a magyarok - igen bizony, "hazai" vonatkozása is van a hírnek - összesen kilencet rúgtak a válogatottnak.
A nemzetközi tapasztalat hiánya és a hosszú repülőút - ezen tényezők halmazati büntetésként rakódtak a csapatra, akik így két vereséggel kiestek a VB-ről. A következő 3 évtizedre.
Ez idő alatt a futball hatalmas változáson ment át. A gazdasági fejlődésnek köszönhetően számos támogató érdekeltté vált a labdarúgásban, ezzel együtt az utánpótlásnevelésre is jutott nem kevés pénz. Az ázsiai mentalitás és a fizikai tulajdonságoknak megfelelően kialakult a koreai futball stílusa is: rövid, sokpasszos játék, reeeeeeeengeteg futással és mezőnymunkával. Nincsenek Ronaldo (a brazil, nem a portugál) szintű klasszisaink, alázattal és csapatmunkával tudunk csak győzni.
1986 - magyar szempontból Irapuato, viszont koreai szempontból 32 évnyi böjt vége. Kijutott a válogatott. Cha Bum-Kun vezetésével a csapat 1 döntetlent és 2 vereséget szenvedett. Argentína ellen 3:1, Bulgáriával 1-1-s döntetlen és Olaszországgal szemben egy 3:2-s gólgazdag mérkőzés. Mégis elégedetten térhettek haza a tigrisek: megmérettetett, és helytállt a csapat. Dél-Korea ettől a pillanattól fogva állandó résztvevőjévé vált a FIFA világbajnokságain.
1990 - E csoport: Spanyolország - Uruguay - Belgium
3 vereség. 3:1 a spanyolok ellen; "szoros" 1:0 az uruguayi csapattal ; 2:0 a belgákkal szemben.
1994-ben és 1998-ban a koreai stílussal már döntetleneket is elért a csapat az aktuális VB-n, azonban a nagy áttörésre 2002-ben kerül sor. A történetet előzőleg már megírtam, tessék elolvasni.
2006 - Guus Hiddink után egy másik holland, Dick Advocaat vezetése alatt döntetlen! a később döntős franciákkal, Togó ellen 1 gólos hátrányból fordítás és a harmadik ki-ki meccsen vereség a svájciaktól.
2010 - A válogatottat immár nem holland, hanem hazai edző irányítja (Huh Jung-Moo) és a csapat talán erősebb, mint valaha. Vereség nélkül abszolválták a tigrisek az AFC zónát, megelőzve a nagy riválist, Észak-Koreát. A legnagyobb név, Park Ji-Sung alapemberré vált az Manchester Unitedben és a válogatott meccseken is teljes gázzal pörög, rohan, fut és néha gólt is lő. Reális lett az a cél, hogy a görög és a nigériai csapatokon túllépve eljusson a csapat az egyenes kieséses szakaszba.
Be is köszönünk a csoportellenfeleinknek jól:
Hola, "hüje" Maradona vezette Argentina!
Kalimera, focihiányban (és mellesleg államháztartási deficitben is...) bővelkedő Görögország.
Szevasz(tok négerek!) Nigéria!